Családi ház 1.

Egy könyv előszava általában tartalmának lényegét próbálja összefoglalni. Tulajdonképpen most is ezt teszi, de másképpen, mert egyúttal a teljes, családi házakkal foglalkozó sorozatot az olvasó figyelmébe ajánlja. A sorozatban eddig hat kötet látott napvilágot az elmúlt hét évben, melyek megkísérelték a téma teljes körű feldolgozását a tervezéstől a kulcsátadásig. E könyv a korábban már megjelent első kötet átdolgozott kiadása, melyet az olvasók igénye és az aktualizálás tett szükségessé. A felújítást a rendszerváltást követően megváltozott szabályok, rendeletek és az 1998. január 1-jén a régi OÉSZ helyébe lépő OTÉK tették sürgőssé. Az utóbbi nyolc év folyamán a tervezési igények és trendek annyira átalakultak, hogy az ezekkel kapcsolatos tájékoztatás is elengedhetetlenné vált. A változások a színes fotókon jól érzékelhetők: míg a hét évvel ezelőtti kötet képein a fehér épülethomlokzatokon sötét, komornak tűnő — főként barna — kiegészítő színek láthatók, mostanra ezeket a könnyű, „női” színek sokasága váltotta fel. Tovább elemezve a különbségeket, a külső látszó faszerkezetek már csaknem 2/3 részben fehérek, a maradékot pedig több száz színárnyalat merész alkalmazásával díszítik. A lakásbelsők alaprajzi felosztása is jelentősen módosult. Példaként a nappali szoba területe 100 m2-es lakásnál 1990-ben 26-28 m2, 1998-ban már 32-33 m2 a felmérések alapján. Ez a tendencia tovább tart, mert az — eddig OESZ-ellenes — egyterű lakások száma egyre nő, és a nappali szoba, valamint az étkező- és főzőtér az esetek néhány százalékában akár az alapterület felét is elfoglalja. Ebből világosan látszik, hogy a család együttlétét szolgáló tér egyre fontosabb tényezővé válik a lakás többi részéhez viszonyítva. A lakáskultúra és az fejlődését jelzi, hogy sok új háznál már kandallót is beterveznek: — 1980-ban a lakások 1-2%-ában; — 1990-ben 10-20%-ában; — 1998-ban 30-40%-ában, és ezek fele a lakás „birtokbavételéig” megépül. Még jobban lehet érzékeltetni a változó igényeket például azzal, hogy a fürdőszobák már egyre kevésbé szolgálják a mosás funkcióját, s területük állandóan növekszik a minél nagyobb kényelem elérése érdekében. A statisztikákban sajnos egy kevésbé örvendetes és igen feltűnő számsor is található, amely szerint — 1980-ban 75 ezer; — 1990-ben 45 ezer; — 1997-ben 37 ezer lakás, illetve lakóház épült. A két évtized alatt felére csökkenő lakásszámok mellett azért van néhány, a kedvezőtlen értékeket némileg ellensúlyozó adat is, nevezetesen hogy a lakóterület — társasházaknál 15-20%-kal; — családi házaknál 25-30%-kal növekedett.